"Marika vagyok XXX-ről. Az anyunak, aki 83 éves, nőni kezdett a foga" – olvasom az sms-t, amit Szabó László feltaláló mutat hitetlenkedve. Marika édesanyja a Szabó kutatócsoportja által kifejlesztett őssejtfokozó készítményt szedte. A szinte bármilyen sérülés vagy sejthalállal járó betegség gyógyulását elősegítő kapszula nem gyógyszer, hanem étrendkiegészítő, és a készítők reményei szerint éveken belül olyan szerepe lesz az életünkben, mint a vitamintablettáknak. A kutatásvezetővel beszélgettünk.

Elég hihetetlenül hangzik ez az sms. Nekem hiányzik a bal alsó hatosom - ha szedem ezt a készítményt, megint kinő majd?

Nem valószínű, bár a kapszulák hatása gyakran bennünket is meglep. Ez nem csodaszer, hanem egy táplálékkiegészítő, de ahhoz képest igen hatékony. Az egyik kapszulafajta fokozza a felnőtt őssejtek természetes többszöröződését, a másik pedig javítja az őssejtek regeneráló képességét. Egy ember keze nem fog újra kinőni ezektől, de például egy sclerosis multiplexben szenvedő beteg jobban mozoghat, és egy porckopáson is sokat javíthat egy kúra.

Mi van a kapszulában?

Csak természetes anyagok. Egy részüket minden nap használjuk, de vannak benne gyógynövények és olyan anyagok is, amelyeket nem fogyasztunk, mert nincs élvezeti értékük, viszont különféle kivonatokat készítünk belőle (például cápaporc).

Honnan tudják, hogy milyen anyagokkal érdemes dolgozni?

Egy őssejtszámláló készülék segít nekünk. Ez elég közönséges szerkezet, van belőle az országban vagy húsz-harminc. A géppel a vér különféle nagyságú elemeit nagyság szerint el lehet különíteni, és meg lehet számolni egy mintában az őssejtek számát. Ebből pedig következtetni lehet arra, hogy nagyjából mennyi a vizsgált szervezet őssejtszáma. A készülék nem horribilisan drága, nagyjából ötmillió forint az ára, szóval olcsóbb, mint egy röntgen. Ezért is érthetetlen számomra, miért nem terjedt el jobban. Nagyon fontos információ lenne, ha egy vérvétel eredményéhez hozzá tudnánk csatolni az őssejtszintet, ehhez viszont kellenének olyan statisztikák is, amilyenekkel most még nem rendelkezünk. Nem tudjuk, hogy Magyarországon mennyi korosztályonként és napszakonként az átlagos őssejtszint, és a várható élettartammal összefüggésben sem vizsgálták még az őssejttermelődés bioritmusát. De visszatérve a kérdésére: az említett készülékkel vizsgáltuk meg a különböző anyagok hatását a szervezet őssejtszintjére.

Honnan jött az ötlet?

Egy kanadai tudós, bizonyos Christian Drapeau néhány évvel ezelőtt vizsgálni kezdte a kékalgát, ugyanis megfigyelte, hogy az alga fogyasztásától javul az emberek központi idegrendszere és a kognitív képességek, de még a mozgásszervek is. Ő vetette fel, hogy lehetséges, hogy az alga nem közvetlenül ezekre a területekre hat, hanem az őssejtszintre. Valóban ez történt, a kékalga fogyasztása 20-25 százalékkal megnövelte az őssejttermelést. Az őssejtekről két éve még annyit tudtam, mint mondjuk ön. Viszont agresszív érdeklődő vagyok, és amikor hallottam erről a kutatásról, megindult a fantáziám.

Christian a kékalgánál nem ment tovább, én viszont azt mondtam, hogy ha van egy ilyen anyag, akkor lehet több is sőt, olyanok is, amelyek csökkentik az őssejttermelést. A pécsi orvostudományi egyetem kutatóival, dr. Ember István professzorral és dr. Kiss István docenssel azonnal hozzáfogtunk a kutatáshoz, ennek az első eredménye ez a kapszula. Én a projektben inkább technikus-szervező vagyok, aki az alkalmazott tudomány használati lehetőségeit tartja szem előtt.

Mennyire hatékony a tabletta? Ki lehet vele váltani egy műtéti úton végzett őssejtbeültetést?

Alapvetően más a két technika. Magyarországon ma csak azoknál alkalmazzák az őssejtterápiát, akiknek csontvelőjük tumoros őssejtet termel. A műtét során sokkolják a szervezetet: gyakorlatilag kiirtják a rossz csontvelőt, majd egészséges őssejteket ültetnek be, és pár napig két-háromszázszorosára növelik az őssejtszintet. Ez a megoldás kizsákmányolja a szervezetet, ezért csak néhány évente lehet alkalmazni.

További probléma, hogy ilyen műtétből jelenleg évente kétszázat végeznek az országban, ami igen kevés, ha azok számát nézzük, akiken segíthet egy megemelt őssejtszint. A kapszula kiküszöböli a műtéti rizikókat – sőt, az etikai aggályokat is –, és egy intenzív kúrával el lehet érni, hogy a szervezet minden nap 5 milliónyi őssejttöblettel működjön. Egy transzplantáció során legfeljebb 100 millió őssejtet ültetnek be, tehát egy húsznapos kúrával elérhető ez a bevitt őssejtszám, csak kockázatok nélkül, sokkal olcsóbban és bárki számára hozzáférhető módon.

Miért, mennyibe kerül a kapszula?

Nem olcsó, ha az átlagfizetéshez hasonlítjuk, de töredéke egy műtét 5-10 milliós költségének. Attól függően, hogy az illető mennyit akar fogyasztani, havi 10-30 ezer forinttal kell számolni. Ha az emberek felismerik az őssejtszintjük növelésének jelentőségét és a készítmény jobban elterjed, olcsóbb is lehet. Akár olyan természetes étrendkiegészítővé válhat, mint ma a C-vitamin.

Érdeklődtek már gyógyszergyárak a kapszula iránt?

Hogyne, magyarok és külföldiek is. Tárgyaltunk kanadai és japán cégekkel és néhány vállalattal a környező országokból. Mint minden kutató, én is azt szeretném, ha minél több emberhez eljuthatna a kutatási eredményem.

Vannak a készítménynek valamilyen mellékhatásai?

Ha növekszik az őssejttermelésünk, selejt is nagyobb valószínűséggel fordulhat elő a sejtek között. Emiatt már a vizsgálatok elején fontosnak tartottuk bekalkulálni azt, hogy ezeknek az anyagoknak a hatását a daganatokkal összefüggésben is vizsgáljuk. Ennek fényében állítom, hogy jelenleg nem tudok semmiféle mellékhatásról. Persze bárki lehet allergiás a kapszulában levő valamelyik anyagra, mondjuk a kékalgára. Ezen kívül fontos megjegyezni, hogy az őssejtek a tumoros sejtek számát is növelhetik, ezért nem ajánlom olyanoknak, akik például krónikus limfoid leukémiában szenvednek. Nem szerencsés továbbá a kapszulát őssejtterápiás beültetéssel kombinálni.

Mi a helyzet a szervezetbe ültetett protézisekkel vagy például a fogtöméssel? Ezek nem zavarják a regenerációt?

Hacsak nem friss beültetésről van szó, a szervezet már hozzá van szokva a protézishez vagy a fogtöméshez. Ezek nem jelentenek olyan új információt, amire az immunrendszer kritikusan reagálhatna, és a megemelt őssejtszint sem jár ilyen reakcióval.

Milyen irányban folytatódik tovább a kutatás?

Egyrészt folyamatosan vizsgálunk egy állatcsoportot. Így mindig van bizonyítékunk arra, hogy semmilyen mérgező hatása nincs az anyagnak, illetve látni szeretnénk azt is, hogy a kapszula hosszú távú, generációkon át történő fogyasztásának van-e valami hatása. Ezen kívül keresünk hat-hétszáz embert további kutatásokhoz, mivel eddig csak huszonegynéhány emberen vizsgáltuk meg a készítmény hatását (igen pozitív visszajelzésekkel). Több korosztályból keresünk egészséges alanyokat, szállást, étkezést, szórakozást biztosítunk nekik – egy szomorú következmény van, hogy az alanyokba beültetünk egy-egy intravénás kanült, és három napon keresztül háromóránként csapoljuk a vérüket.

Emellett további anyagmintákat is szeretnénk megvizsgálni. Eddig húsz anyagról tudjuk, hogy milyen a hatásuk, a jövőben szeretnénk kideríteni, hogy mennyiben befolyásolják az őssejtszintet olyan hétköznapi anyagok, amiket a gyógyászatban, természetgyógyászatban és élelmiszerekben használnak. Szeretném, ha még idén két-háromszáz anyagot elemezni tudnánk ebből a szempontból, de érdekes lenne például azt is megfigyelni, hogy a száz legjobban fogyó gyógyszer hogyan hat az őssejtszintre.

Mikor érezné úgy, hogy elérte a célját?

Akkor, ha az élelmiszer- és gyógyszerhatóságok az mondanák, hogy vizsgálják, a hatáskörükbe tartozó termékek hogyan befolyásolják az őssejtszintet. Akkor, ha minderről tájékoztatják az embereket, és ők ez alapján tudnak arról dönteni, hogy mit vesznek magukhoz, úgy, ahogy ma a cigarettáról is döntenek. Akkor, ha a mostaninál sokkal szélesebb információs bázissal rendelkezünk, több száz, vagy akár ezer anyagot bevizsgáltunk. Akkor, ha elfogadott lesz, hogy bizonyos anyagok kikerülnek a fogyasztásból, ha csökkentik az őssejtek számát. Akkor, ha triviális lesz, hogy az őssejtek fokozása jobb állapotba hozza az embereket.

Tegyük fel, hogy mindez megvalósul, és néhány évtizeden belül tényleg olyan természetes lesz az őssejtfokozók bevitele, mint a vitaminoké. Belegondolt a társadalmi hatásokba? Növekvő átlagéletkor, a nyugdíjrendszer ezzel járó változásai...

Most úgy gondolom, hogy ezzel ráérünk majd akkor foglalkozni. Az idősgyógyászat, a geriátria egyébként kedvenc gondolkodási területem. Amit ön említ, az a jóléti társadalmaknak egy létező problémája. Ezekben a társadalmakban azt szeretnék, hogy ha már nő az átlagéletkor, az egészségben eltöltött évek száma is nőjön. Tragikusnak tartom, ahogy hazánkban gondolkodnak erről a kérdésről. Az utolsó 10-15 évüket élő embereknek idősotthonnak nevezett elkülönítő gettókat építenek, ahol az öregeket rengeteg a korlátozással zárják körül. Aki rászorul ezekre az intézményekre, mert olyan állapotban van, annak valóban jó lehetőség egy ilyen otthon, de ha egy társadalom kifejezetten ebbe az irányba épít, az nem becsüli meg a leszerepelt embereit.

A társadalombiztosítás számára egy ideális ember minden járulékot befizet, soha nem beteg, és a nyugdíjkorhatár elérése után egy hónapon belül meghal. Nem ilyen emberek kinevelése a cél, a társadalomnak inkább a megelőzéssel kellene törődnie, mert az egészség megőrzése negyedannyiba kerül, mint a visszaállítása. Hogy milyen eszközöket alkalmazunk – vagy nem alkalmazunk – arra, hogy ezen a területen humánusnak mondható eredményeket érjünk el, az a társadalom jóléti állapotát tükrözi.